Szegénységre ítélve – 6. fejezet
„Ha én gazdag lennék”
2018.01.21. • Ujhelyi Sándor
Szegénységre ítélve – 6. fejezet
Az első fejezetekben a szegénységi okokat elemezzük, a megoldási javaslatokra később térünk rá!
Tehát, folytatva az okok elemzését, hogy is lesz valaki szegény?
8. Nincs kedvem dolgozni – nem szeretem a kötöttségeket
„Aki nem dolgozik, ne is egyék” – mondja a közmondás, de sajnos ma egy igen komoly réteget érint, főleg a fiatalok között, akik kerülni akarják a kötöttségeket, szabadabb életre vágynak, mint hogy végiggürizzék a hetet, szüleik példája alapján.
Sokszor látni kolduló fiatalokat az utcán, meg ma már a Facebookon is, akik valóban időnként kénytelenek az utcán aludni, pedig egészségesek, nem rabjai káros szenvedélyeknek, csak a „fiatalos lázadás” miatt nem akarnak kötöttségek között élni.
Ez lehet „átmeneti” szegénység is, mivel idővel elegük lesz a nyomorgásból, nélkülözésből. Viszont ott van a veszély, hogy annyira hozzászoknak az utcai élethez, a kolduláshoz, esetleg a pénzszerzés érdekében akár a kisebb csalásokhoz is, hogy elhitetik magukkal, hogy nekik már nem is lehet „rendes életük”.
Legfőbb lázadásuk az un. „rendes élet” ellen van, nem fogadják el szüleik beletörődő, passzív életét. Tiltakoznak a társadalmi szokások, politikai döntések ellen. Erre a legjobb példa a „Hair” című film fiataljai.
9. Ábrándozás
Valós, bár inkább átmeneti probléma, ugyancsak a mai fiatalok körében. „Magas jövedelem, kevés munkával” – és amíg ábrándoznak, szűkölködnek.
„Ha én gazdag lennék” – mondja a régi nóta, és ez ma igencsak jellemző probléma.
Ma mindent a pénz ural, kivesztek az erkölcsi normák, a „családalapítás” mára szinte üldözendő fogalommá vált. Ma sok fiatal nem akar küzdeni, hanem azonnal sok pénzhez akar hozzájutni. Saját tapasztalatból látjuk, ahogy a még segítőkész rokonokat kihasználva kölcsönkéregetnek, komoly pénzekkel eladósodva, mert várják a csodát.
Ideális melegágya az ilyen állapot bizonyos bűnözéseknek, vagy akár a prostitúciónak is.
10. Képesítés hiánya
CNC esztergályosnak vagy konyhafőnöknek hiába jelentkezik valaki 4 általánossal. Az eleve szegénynek születetteknél egyik legfőbb akadálya a kitörésnek.
Óriási tömegeket érint, és a legfőbb probléma, hogy az állami oktatási, képzési rendszer teljesen lemaradva követi a piaci igényeket. Földrajzi elosztásban meg pláne nem veszi tudomásul a megváltozott munkáltatói elvárásokat.
Meg kell értetni az emberekkel, hogy kénytelenek vagyunk egész életünkben tanulni! Ma már nincs olyan, mint a szocializmusban volt, hogy valaki esztergályos tanulóként bekerült a gyárba, ott végigdolgozta az egész életét, és esztergályosként onnan is ment nyugdíjba. A gazdasági élet szereplői, a munkáltatók folyamatosan változnak, ezért az oktatással és a tanulással ezt folyamatosan követni kell!
Természetesen nem lehet mindenkiből szívsebész, de ha megtelepszik egy adott régióban egy autógyár, akkor ott neki bizonyos szakemberekre lesz szüksége. A gyár esetleges megszűnése esetén viszont azonnal szükség lesz az átképzésre, a megváltozott piaci igények alapján.
Bizonyos állami képzési programoknál nem is létezik a rászorultsági állapot elemzése. Kitalálták régen, hogy támogatják az alapfokú számítástechnikai képzést. És mentek is sokan, olyan mentálisan rendezett emberek, akik lazán meg tudták volna fizetni az oktatás árát.
Térítésmentes oktatási keretek felhasználásakor egy alapvető szempont kellene, legyen – a szegénység egyik legfőbb okának felszámolása!
(folytatás következik)
Ehhez a bejegyzéshez még nincsenek hozzászólások.